2.fejezet

Reggel az órámra keltem. Nagyot ásítottam, majd kivonszoltam magam a fürdőszobába. Megtöröltem az arcom és fogat mostam. Jó kis ébresztő. Vissza slattyogtam, majd kivettem egy szürke U kivágású pólót, alá felvettem egy fehér toppot, majd egy kék farmer gatyát is felhúztam. Felvettem a fehér saru cipőmet, aztán bepakoltam. Nem szoktam sminkelni, max annyit, hogy kihúzom a szemem feketével, de ma még ahhoz se volt kedvem. Anyu nyakláncát nem vettem le, csak egy ahhoz hasonló fülbit tettem a fülembe. Miután a kócos loboncomat átfésültem, le mentem a konyhába ahol két dilis tesóm már megint nagyban vitatkozott valamin.
- Hidd el ez tök új eset! - bökött a tévére Stefan.
- Nem, két héttel ezelőtt is volt egy ilyen állatos baleset. - vitatkozott vele Damon.
- Nem volt.
- De.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
Ide-oda kapkodtam a fejem miközben tovább játszották a nem-de csatájukat.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Mindig egyel több nem, mint de! - nyújtotta ki a nyelvét Stefan Damonra.
- Mindig kettővel több de, mint nem! - vágott vissza Damon.
- Akkor is egyel több a nem. - gonoszkodott Stefan.
- Nem igaz!
- De!
- Nem!
- De!
- Fiúk! Fiúk elég legyen! - léptem be a konyhába. - Komolyan mintha két óvódással laknék együtt.
- Jó reggelt Bonnie! - hajolt meg előttem Damon és röhögött. - Mit adhatok az óvó néninek?
- Oh te kis humor herold. - grimaszoltam neki, aztán töltöttem egy pohár kávét és öntöttem bele tejet. Szépen lassan elkezdtem kortyolgatni.
- Kérlek ne sérts meg! - nyávogott Damon, majd elkezdett végig piruettezni a konyhán.
- Te nem vagy normális! - nevettem fennhangon.
- Miért, volt ő valamikor is az? - jött a kérdés Stefantól, mire Damon jól kigáncsolta és elkezdtek a földön tekergőzni.
- Hé, fiúk!
- Legyél pom-pom lány. - gúnyolódott Damon, miközben felkecmergett aztán átrohantak Stefannal a nappaliba én meg követtem őket.
Stefan ráugrott Damonra, de ő egy ügyes félreállással elintézte, hogy Stefan a fotelt ölelje körbe helyette.
A fiatalabbik bátyám azonnal felkecmergett, és most már ügyesebben közelítette meg Damon-t. Négykézlábra ereszkedett és úgy ment oda hozzá, majd lerántotta a földre. A kávézó asztal vészesen megbillent mellettük.
- Oké! Egy-két há-és négy, az asztaltól most gyorsan elmész! - pom-pomoztam nekik, mire mindketten felnéztek és elkezdtek szakadni a röhögéstől.
- Mi az? Annyira nem voltam rossz. - néztem rájuk durcásan.
- Persze...- Damon odaugrott hozzám és lerántott a kanapéra.
- Gonosz! - ugrottam rá a nyakára és elkezdtem csapkodni a fejét.
- Nézd már, hogy erősködik a mi kishúgunk. - gúnyolódott rajtam Stefan. - Na szállj le szépen szegény öreg bátyádról és induljunk a suliba.
- Legyetek jók, nehogy intővel gyertek haza, mert kaptok! - ütögette meg a kezét Damon, búcsúzóul még jól megszorongatott, majd én és Stefan kisétáltunk a kocsihoz.
Egyébként a kocsi egy fekete Mercedes Benz. Mindkét bátyám odavan az autókért, így evidens volt, hogy egy gyorsat akartak megszerezni, ezzel egész jól lehet repeszteni. Csak az, az egy baj van vele, hogy engem nem hagynak vezetni. Rém bosszantó. Kirajzolódott a suli épülete, ahogy beálltunk a parkolóba. Most korábban érkeztünk meg a szokottnál. Általában becsöngetés előtt pár perccel érünk ide, ma meg vagy fél órával hamarabb. Kiszálltam a kocsiból és a szemem megakadt egy csókolózó párocskán. A fiúnak méz szőke haja volt és izmos testalkata, villám csapásként jutott el az agyamig, hogy az ott a barátom. A pasim akivel két hónapja járok illetve most mát jártam, Jason Santiago, aki a suli legjobb focistája.
- Mi a baj? - állt meg mellettem Stefan, aztán követte a pillantásomat és neki is leesett a tantusz. - Megölöm.
Lassan jutott el a tudatomig amit mondott, de akkor utána rohantam.
- Kérlek hagyd!
- Nem, ennek a mocsoknak meg kell kapnia ami jár.
Stefan agya totál elborult, láttam rajta, hogy nem fogom tudni megállítani. Nem fog rám hallgatni, nagyon lobbanékony és nem tud magán uralkodni.
- Hé, te szemét. Tudtommal a húgommal jársz! - megfordította Jason-t és bemosott neki egyet. Jason visszaütött, elkezdtek verekedni. Rossz volt látni, hogy Stefan ilyen, ritkán húzza fel ennyire az agyát.
- Fiúk hagyjátok abba! - kiáltottam, de hiába. Tudtam, hogy nem fognak rám hallgatni, de hát próbálkozni szabad. - Elég legyen!
Stefan leteperte a földre Jason-t és ráült, majd úgy ütötte tovább. Odafutottam és megfogtam az alkarját.
- Elég, kész, vége volt! Hagyd abba! - kérlelően ránéztem, vérzett a szája széle. Jason már az eszméleténél se volt. Felállt, majd a kezébe nyomtam egy zsepit, megtörölte a száját és elindult a suli épülete felé.
- Várj már! - megint utána futottam. - Szerinted ezzel minden el van intézve?
- Miért, szerinted hagynom kellett volna, hogy az a szemét csak úgy megcsaljon téged?! - kérdezett vissza dühvel a hangjában.
- Akkor se kéne agyonverni másokat!
- Ha nem lett volna ennyire puhány kibírja. Órák után találkozunk. - megfordult és elindult a suli tornaterme felé, mivel ma tesi az első órája.
Otthagyott egymagamban. Csak bambán bámultam utána, nem értem mire volt ez jó? Szerinte ez változtat azon a tényen, hogy megcsaltak? Miért jó mindig ilyen agresszívnak lenni? Felsóhajtottam. Testvérek ki érti őket... Elmentem a szekrényemig és előszedtem a történelem felszerelést, majd beültem a teremben a sarokba.