3.fejezet

Elővettem egy jegyzet füzetet és elkezdtem rajzolgatni. Megint ugyanazt a tájat rajzoltam, egy tisztás szabályosan kerek, körülötte fák. A tisztás közepén egy férfi, amint haldoklik a szívébe döftek egy fadarabot, vérzik. Az arcára fájdalom ül ki. Ne nézzetek horror fannak vagy ilyesmi, de napok óta erről a tisztásról álmodom. Néha reggel izzadságban ébredek annyira átadtam magam az álomnak. Szörnyű és én távolról figyelem mindig, az erdőből, aztán a férfi gyilkosa felém fordul és én elkezdek rohanni, ennyi itt a vége az álomnak, mindig felébredek. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy miért álmodhatom ezt, de semmi, az agyam ilyenkor mindig üres lesz. Gyorsan széttéptem a lapot, nem akarok most is erre gondolni. Inkább előszedtem a töri könyvet és elkezdtem olvasgatni. Lassan beszállingózott mindenki, köztük a barátnőm Annabelle is. Egyébként röviden csak Anna.
- Szia B! - köszönt és megölelt.
- Hy A!
Még kiskorunkban találtuk ki ezt a becenevet, Annabelle családja is tősgyökeres, neki a vezetékneve Carson.
- Mizu? Láttam befelé jövet Jason-t, eléggé péppé verték a képét. Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi csak, reggel korán jöttünk Stefannal és Jason épp Lindsay-el smárolt, és hát ismered Stefant elborult az agya. - fintorogtam.
- Áucs, most már értem. És te, hogy viseled?
- Túlélem, amúgy se volt valami hú, de intelligens.
- Viszont jó a segge. - nevetett rám Anna, majd becsöngettek. A tábla felé fordult és ő is előszedte a töri cuccát.
A tanárunk Mr. Hayes, egy barom. Ha lehetne a világ legbunkóbb tanára díjat osztogatni, akkor ő azt elnyerné. Utálom, de ez van ezt kell szeretni. Bejött a terembe és elkezdte ecsetelni a római háborúkat, épp ismétlünk a tananyagban. Elkezdtem jegyzetelni, nem mintha olyan lényeges lenne, de valamit csak kell kezdenem magammal.
Az óra viszonylag hamar eltelt, mindenki megörült a csengő hangjának. Felkaptam a töri cuccom és elköszöntem Anna-tól. Neki most emelt szintű kémia jön, nekem meg emelt szintű biológia. Én ugyanis utálom a kémiát, ő meg a bioszt. Jó kis páros vagyunk. Kimentem a folyosóra és elindultam a szekrényem felé. Bedobáltam a töri felszerelést és elővettem a bioszt.
- Hé, öhm bocsi, de tudnál nekem segíteni? - hallatszott mellőlem egy fiú hangja.
Felnéztem egy barna hajú, barna szemű irtó helyes sráccal találtam szemben magam.
- Persze. - mosolyodtam el. - Új vagy mi?
- Igen, és a biosz termet keresem, ott lesz most órám.
- Nekem is, úgyhogy majd mehetünk együtt. Bonnie vagyok. - nyújtottam ki felé a kezemet.
- Nate. - kis tétovázás után kezet rázott velem.
Önkéntelenül is félelem járt át ahogy hozzám ért. Nem tudom olyan látomás szerű izém volt vagy mim, minden elsötétült és csak hideget éreztem, mintha a halál lett volna. Éreztem, hogy egyre jobban elsápadok és eltűnik a vér az arcomból.
- Hahó, jól vagy? - kérdezte.
Kinyitottam a szemem, mivel az előbb lehunytam és gyorsan elengedtem a kezét.
- Persze bocs, csak....Áhh mindegy. Örülök a találkozásnak, a biosz terem erre van. - Gyorsan elindultam a terem irányába, de megragadta a kezem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Nem tudom mit akart, de az ösztöneim azt súgták, hogy menekülj...
- Mit láttál? Mond el. - hangsúlyozott ki minden szót és a szeme egyre mélyebbre fúródott az enyémben, mintha hipnotizálni akarna.
- Öh...Figyelj, én nem tudom mit akarsz tőlem, de engedj el, most! - hangsúlyoztam ki az utolsó szót és egy pillanatra döbbenet suhant át az arcán.
- Bocs, hülye voltam, szóval a biosz terem erre van? - kérdezte mosolyogva és elindult abba az irányba ami felé én mentem az előbb. Nem tudtam nem észrevenni a végig mérő pillantását amit még rám vetett. Mintha keresett volna valamit.
Elmentünk a biológia teremig és leültem az egyik padba, ő leült mellém.
- Tényleg bocs az előbbiért. - szabadkozott megint. - Tudod nagyon szép a nyakláncod, honnan van?
- Ja, ez? - megfogtam anyu régi nyakláncát és elkomorultam. - Anyukámtól örököltem ő meg a felmenőitől. Régi családi ereklye, vagy mi a szösz.
Féloldalasan elmosolyodott.
- Igazán szép.
- Köszi.
Örültem, hogy megszólalt a csengő. Nem is tudom van ebben a fiúban valami ijesztő...Megint eszembe jutott a feketeség és kirázott a hideg. Biztos hülyeség volt az egész, túl sok horror filmet néztem. Bár mostanában már nem is, amióta a nagyi elkezdte a boszorkányságait. Állandóan azt kántálja, hogy WITCH, tök gáz. Witch, önkéntelenül is felírtam a füzetem tetejére és elkezdtem díszítgetni.
- Witch? Mármint boszorkány? - kérdezte érdeklődéssel a hangjában Nate.
- Jah, hát nagymamám hülyesége állandóan azt hajtogatja, hogy az vagyok. Kicsit dilis.
- Hm...pedig simán elképzelnélek egy seprűn vasorrú banyaként. - nevetett Nate, mire önkéntelenül belebokszoltam. Nem tudom a két bátyám miatt ez már reflexből jön.
Mosolygott, majd mindketten hallgatásba burkolóztunk és én jegyzetelni kezdtem. Ez az óra viszonylag hamar eltelt.
- Most mid jön? - fordultam a csengetés után Nate-hez.
- Matek. - válaszolta ugyanazzal a féloldalas mosollyal, mint eddig.
- Nekem irodalom. A matek terem a folyosó végén lesz az utolsó ajtó.
- Köszönöm. Hát akkor én megyek, majd később találkozunk.
- Szia! - köszöntem el tőle.