4.fejezet

- Tessék Mr. Hoscher! - adtam be a francia társadalom és politika dolgozatomat. Ez volt az utolsó órám, Anna-val ilyenkor megkeressük egymást, elköszönünk és utána megyek Stefan-hoz, hogy hazavigyen.
Kimentem a suli elé és kerestem Anna-t a tekintetemmel. Nem láttam, hát sebaj biztos dolga akadt. Elindultam oda ahol reggel leparkoltunk Stefan-nal, útközben körbenéztem megint és a szemem megakadt egy fekete hajú, bőrdzsekis fiún.
- Szia Damon! Hát te? - futottam oda hozzá és egy idegen szintén a húszas éveiben járó lányhoz.
- Hello húgi! Csak elkísértem Kate-et, mivel az öccse idejár. Ma kezdte a sulit.
Ekkor jelent meg Nate is a színen.
- Kate! Mondtam, hogy ne gyere értem! - mérgesen ránézett, majd nagy nehezen egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Szevasz öcsi! Tudod Damon-nal nem rég futottam össze a kávézóban és mondta, hogy elkísér a suliig. Képzeld, remek idegen vezető. Egyébként Kate vagyok. - nyújtotta ki felém a kezét.
- Bonnie. - majdnem kezet ráztunk, de Nate sietve közénk állt és belesúgott valamit Kate fülébe. A lány arcán ugyanaz a döbbenet suhant át ami Nate-én is nem rég.
- Hm… Damon örültem a találkozásnak, majd még látjuk egymást. Sziasztok!
Megfordult, megfordította Nate-et és tökéletes nyugalommal elindultak a kocsijukhoz. Damon döbbenten nézett utánuk, engem nem érdekelt, csak a hasamból kitörő mennydörgésszerű hangra figyeltem.
- Lelettél pattintva. - mosolyogtam rá gúnyosan. Stefan a mercinél várt, szó nélkül beült és hazahajtott velünk.
- Kínait vagy pizzát rendeljünk? - kérdezte Damon amikor kiszállt a kocsiból.
- Kínai. Pizza. - mondtuk egyszerre Stefan-nal.
- Pár napja is kínait ettünk Bonnie. - akadékoskodott rögtön Stefan.
- Igen, de tegnap előtt pizzát rendeltetek. - vitatkoztam vele.
- Tudjátok mit? Legyen kínais-pizza. Magyarul mindkettőt rendelünk.
- Erre a kompromisszumra hajlandó vagyok. - nevettem rá. - Majd szóljatok ha megjött a kaja, most nekilátok tanulni.
- De hát, csak most értél haza.
- És?
Felmentem a szobámba és előszedtem a másnapi tananyagot, átnyálaztam a leckefüzetem és örömmel vettem hírül, hogy még se kell tanulnom. Az írásbeliket majd este megírom. Néha az élet is tartogat apró meglepetéseket. Előszedtem a naplóm és lementem a lépcsőn, ki a kertbe. Leültem a hintaágyunkba és hozzáfogtam az íráshoz.

2010.04.30.
Kedves Naplóm!

Az új fiúval, vagyis Nate-el való találkozás kicsit megrémített. Mármint nem megrémített, hanem zavart lettem. Összezavart az egész, olyan hátborzongató volt az a hideg, jeges akármi amikor megfogta a kezem. Félelmetes és hátborzongató, csak nem értem az okát, hogy miért. Nem mondhatom magamnak azt, hogy biztos csak képzeltem, mert akkor hazudnék. Fura én valamiért ilyennek képzelem a halált...
Brr, megborzongtam, jobb ha nem is gondolok ilyenekre.

Felkeltem és odasétáltam az egyik tulipán ültetvényhez. Szegény pici növény teljesen ki van száradva. Bárcsak esne az eső...Valami koppant a fejemen, felnéztem és az előbb még tiszta égbolt, most beborult és esni kezdett.
- Mi a...? - széttártam a karomat és csak álltam ott, de hát az előbb még egy felhő sem volt!
Megráztam a fejem, megint hülyeségekre gondolok. ,,Bonnie, ne csapd már be magad!" Hallottam egy kis hangot a fejemben amit sietve elnyomtam. Besétáltam a házba, Damon a nappaliban ült, leültem mellé.
- Vizes vagy. - jegyezte meg miközben elkapcsolt az egyik tévécsatornáról.
- Tényleg? Ha nem mondod fel se tűnik. Kint elkezdett esni az eső.
- Aha. - tovább léptetett, és nem fordult felém.
- Megint Kate-re gondolsz?
- Nem. - újabb csatornára váltott, és nem szólt többet.
- Ok.
Én aztán nem fogom erőltetni a beszélgetést, ha ő nem akarja. Pedig a vak is látja, még ha ma ismerte is meg azt a csajt akkor is máshogy viselkedik, mint eddig. Néztem az felvillanó képeket és az egyiken megakadt a szemem.
- Állj! - csaptam rá Damon kezére, és elkezdtük hallgatni a híradót.
-,,Újabb állattámadás történt, csak annyit tudunk, hogy egy fiatal lány kb. 18 éves lehet, meghalt. A rendőrök nem nyilatkoznak az ügyről, vajon mi jöhetett Mystic Falls-ba? Kérjük ne féljenek, viszont kevesebbet kiránduljanak egyedül. És most jöjjön az időjárás jelentés."
- De, hát reggel is tudósítottak egyről nem? - kérdeztem Damon-től.
- Igen. Úgy látszik az, az állat éhes.
Megszólalt a csengő.
- Apropó kaja. - felpattant és ment ajtót nyitni. Elvette a rendelt ételünket a futártól, majd letette a konyhában a pultra.
Kimentem hozzá és elővettem három tányért.
- Stefan, vacsi! - kiáltottam el magam.
- Jövök! - hallatszott valahonnan a tompa válasza, majd lépteinek dobogása. Megjelent elvett egy tányér és rakott bele magának pizzát, aztán leült és elkezdte enni.
Én és Damon ugyanúgy tettünk. Nem beszélgettünk, mindenki a saját dolgain töprengett. Holnap péntek. Egy napot még ki bírok utána jön a hétvége, csak jussunk már el odáig. Felkeltem elöblítettem a tányéromat és beraktam a mosogatógépbe. A maradék kínait betettem a hűtőbe.
- További jó étvágyat. - köszöntem el a fiúktól, mire ők csak bólogattak. Megfogtam a naplóm és felmentem a szobámba.
Leültem a fából kifaragott íróasztalhoz és elkezdtem megírni a leckéket.