6. fejezet

Felébredtem, kivert a víz. Csak egy rossz álom, csak egy rossz álom, csak egy rossz álom. Ismételgettem magamban. Nyugalom, csak egy rossz álom. Éreztem, hogy a szívdobogásom újra visszalassul, hála az égnek, az előbb kiakart ugrani a helyéről. Hihetetlen, hogy egy álom lehet ennyire valóságos. A gyilkos arcát még mindig nem láttam. Becsuktam a szemem és próbáltam visszaemlékezni, de csak vöröses-barna haja maradt meg. Na meg persze az, hogy nő az illető. Ki lenne képes ilyen szörnyűségre? Pont egy fadarabbal megölni a másikat? Régen az ilyet megkarózásnak hívták, de én úgy tudom, hogy ezt a démonoknál alkalmazták. Na jó stop Bonnie, ez egy hülye álom nincs jelentése. Megráztam a fejem, felkeltem és lesétáltam a konyhába. Olyan tíz óra felé járhatott, de bátyáim általában csak délben kelnek a hétvégén. Elővettem lisztet, tejet, tojást, olajat, cukrot, sót. Elkezdtem palacsintát csinálni. Nem vagyok valami hú de nagy szakács, de az ilyen alapdarabok még mennek. Egy jó óra múlva végeztem. Minden palacsinta megtöltve, feltekerve hevert a pulton. Két nagy tányérra felhalmozva, így ni. Bátyáimat ismerve most reggel megeszik az egyik tányérnyi adagot. Elpakoltam és letisztítottam a pultot. Benyúltam a hűtő baloldalán lévő rekeszbe és kiakartam venni a narancslevet, de nem volt ott. Mi a fene, benéztem. Nincs itthon narancslé? Persze a legfontosabb mindig elfogy. Visszamentem a szobámba, megmosakodtam és átöltöztem. Meleg májusi napra keltünk, ezért nem vettem kabátot. Beültem a kocsiba és elhajtottam a kisboltig. Végre én vezethettem. Leparkoltam, és besiettem az üzletbe. Levettem három doboz narancslevet a polcról és a kasszához siettem.
- Szia Margie. - köszöntem a ráncosodó eladónak.
- Szervusz Bonnie, hogy vagy? - mosolygott rám. - 7, 50.
- Jól és te? - fizettem, elvettem egy zacskót és beleraktam az üdítőket.
- Egész jól.
- Ezt örömmel hallom, szia! - elköszöntem és távoztam az üzletből. Margie kisbaba korom óta ismer, annyira nem nevezhető mélynek a kapcsolatunk, de ezt az egyszerű beszélgetést mindig lefolytatjuk.
Egy fiú hirtelen nekem jött, a semmiből tűnt fel, a szatyor és annak tartalma kiesett a kezemből.
- Jaj bocs, elbambultam. - hallottam Nate hangját, aki gyorsan segített összeszedni a dolgokat.
- Semmi gond, előfordul. - egyenesedtem fel és néztem bele a szemébe, aztán átkoztam magam, mert ezt nem kellett volna...
Ő csak állt, egyenesen a szemembe nézett, és a világ valahogy elsötétült, a bolt eltűnt, csak ő és én maradtunk ketten. Gyorsan félrekaptam a tekintetem és éreztem, hogy a vér az arcomba szökik.
- Öhm...izé...a nővéred, hogy van? Tegnap nagyot mulathattak Damon-nal. - motyogtam zavartan és beletúrtam a hajamba, ez a rossz szokásom mér régóta megvan.
- Jól van. De nekem most dolgom van, szóval... - megfordult, de utána kaptam.
- Várj, lenne egy kérdésem. Mit csináltak tegnap Kate-el?
- Ezt, hogy érted? - nézett rám értetlenül. - Ittak, dumáltak nem?
- Igen, de Damon felsőtestén harapások vannak, és nem olyan fajta amit csókolózás közben kapsz. Inkább olyan, mintha, mintha valaki tényleg szívta volna a vérét. - megint megborzongtam, de nem engedtem, hogy ez elvonja a figyelmem Nate arcáról, ami hirtelen megkeményedett, bosszús lett.
- Nem értem, hogy mire gondolsz, és a nővérem dolgai nem tartoznak rád. - teljes testével felém fordult a szeme szikrákat szórt. - Abban viszont biztos vagyok, hogy jobb lesz ha nem ártod bele magad.
- Damon a testvérem, és ha a nővérednek ilyen perverz szokásai vannak, akkor azt ne a bátyámon használja! Főleg akkor nem, ha csont részeg lett hála valakinek.
Megfordultam elindultam a kocsim felé, beültem és kihajtottam a parkolóból. Mérges voltam, nagyon mérges, csak úgy forrt bennem a düh. Megállítottam a kocsit a garázsban és feltrappoltam a konyhába. Stefan az asztalnál ült és palacsintát evett.
- Szia. Hol voltál? - kérdezte mosolyogva.
- Boltban, Damon felébredt már?
- Nem hiszem. Finom a palacsinta.
- Örülök, hogy ízlik.
Fogtam egy tányért és felhalmoztam rá pár palacsintát, előszedtem még egy poharat és öntöttem bele narancslevet, majd felsiettem Damon szobájába.
- Ébresztő álomszuszék!
Álmosan kinyitotta a szemét és rám nézett.
- Mi történt? - nagyot ásított. - Au sajog a fejem.
- Így jár az aki egész este megállás nélkül piál. Tessék narancslé meg palacsinta, és kérlek ha hánynod kell, találj ki a wc-ig. - gúnyosan elmosolyodtam, majd megfordultam és utamat a szobám felé vettem.
- Nem vagy vicces! - kiáltott utánam. - Au a fejem.