7.fejezet

- Utállak. - közöltem Anna-val, aki épp kitaszigált egy fa mögül ahova sikeresen elbújtam.
- Ugyan már, tök jól nézel ki és most bulizunk, ne vedd már el tőle a kedvem!
Grimaszoltam neki. Nem hiszem el, hogy rávett erre. Épp szokásos unalomban töltöttem a szombat további részét, amikor is Anna megjelent és kijelentette, hogy készülődjek, mert megyünk a ma esti buliba. Rám erőltetett egy extrém rövid farmer gatyát és egy ezüst színű V kivágású toppot, meg az ugyanolyan színű magassarkúmat. Ja és ha ez még nem lett volna elég, kisminkelt, de úgy, hogy nem ismerek magamra. A hajammal fogalmam sincs mit csinált, csak azt tudom, hogy összevissza áll, de olyan művészien mintha egy mesterfodrász csinálta volna.
Barátnőm tovább lökdösött a füvön, mivel a buli az egyik Mystic Falls-i tó partján volt.
- Anna ez nekem nem fog menni! - esdekeltem neki és a kocsi felé pillantgattam - Évek óta nem jártam ilyen buliban, totál elszoktam attól, hogyan kell viselkedni.
- Ugyan már, csak akarni kell. Kérlek a kedvemért, legyen ez az elő szülinapi ajándékom.
- Öhm Anna, a szülinapodig még két hónap van.
- Az részlet kérdés. És voálá megjöttünk. - mosolygott, majd sietve visszafordított amikor elakartam rohanni. - Kérlek Bonnie.
Aranyos kutya szemekkel nézett rám, nem bírtam nemet mondani.
- Rendben legyen. De minden percét utálni fogom.
- Ó...köszi, köszi, köszi, köszi és sebaj. - ugrott a nyakamba, majd elkezdett vonszolni egy kisebb csoporthoz és csevegnem kellett. Csevegni, nincs is ennél utálatosabb dolog, főleg ha pontosan tudod, hogy a hátad mögött olyanokat mondanak, hogy lökött, meg nem normális stb, stb... Minek kell olyanokkal jó pofizni akik nem bírnak? Persze Anna ezt nem érti, ő nagyon népszerű meg rengeteg barátja is van, de nekem nem nagyon. Persze van baráti köröm, vagy ilyesmi, de a suliban a legtöbben azt gondolják rólam, hogy fura vagyok.
- Megyek hozok magamnak inni. - motyogtam és eltávolodtam a kis csoporttól. Elég volt belőlük.
Óvatosan elsunnyogtam a tóparti kis ház mögé, ugyanis itt van egy ősrégi hinta. Régen sokat jártam ide. Leültem a hintára és miközben hajtottam magam néztem a csillagokat. Ma a hold szokatlanul világított, ilyen nagy mennyiségű fényt ritkán látni este. Kerestem a csillagképeket, megtaláltam a Göncöl szekeret, habár lehet, hogy az valami eldeformálódott négyszög volt, nem tudom, nem értek az ilyenekhez túlságosan.
- Veszélyes egyedül ücsörögni ilyen későn az erdő közelében. - suttogott valami hideg a fülembe. A vér megfagyott bennem, ahogy a hideg valaminek a keze hozzá ért a hátamhoz. Megfordultam és megkönnyebbülten láttam, hogy Nate az.
- Úristen a szívbajt hoztad rám.
Önelégülten elvigyorodott.
- Ez volt a cél. Lökhetem, kisasszony? - mutatott rá a hintára. - Kiengesztelésül a délelőttiért?
Elmosolyodtam.
- Ha ehhez van kedved. Egyébként bocs a kiabálásomért.
- Semmi gond, megértem, hogy aggódsz a bátyádért, a nővérem elég zakkant tud lenni... - húzta hátra a hintám és óvatosan előre lökte.
- Hát igen, de Damon-t se kell félteni.
- Gondolom...És miért nem vagy a buli kellős közepén?
- Nem az én stílusom. Sosem voltam az a nagy bulizós kis csaj, ez inkább Anna-nak áll jól. - motyogtam alig hallhatóan. - Mond csak ismered a csillagképeket?
- Valamennyire igen, miért?
Kiugrottam a hintából és mellé siettem, felmutattam az égre.
- Az a Göncöl szekér ugye?
- Igen.
- Akkor jó, olyan király vagyok, a legismertebbet felismertem.
Kedvesen elmosolyodott és lefordította a fejét a csillagokról, hogy a tekintete rám essen. Én felnéztem rá, nagyon magas a fejem búbja kb. a vállánál volt. Nézett rám egy ideig és mosolygott, szeme kedvesen csillogott, megint elvesztem bennük. Ő felemelte a kezét és kisöpört egy tincset az arcomból. Melegség járt át ott ahol hozzám ért, pedig a kezét hidegnek éreztem. Elengedett a tekintetével és szemével az ajkamra nézett. Átölelte a derekam, majd magához húzott. Ahogy ajka az enyémhez ért megborzongtam, sosem éreztem ilyet, egyszerűen tökéletes volt, sőt még annál is jobb. Hihetetlen. Szívem egyre gyorsabban vert, féltem, hogy kiugrik a helyéről, de nem akartam abbahagyni a csókolózást. Kezemet felemeltem és lábujjhegyre álltam, miközben átkaroltam a nyakát. Óvatosan beletúrtam, ő a tenyerével a gerinc vonalamat simogatta, csodálatos érzés járt át.
- Khm… khm... - köszörülte meg valaki a torkát.
Nate és én szétrebbentünk, Kate állt az egyik fa mellett és karba font kézzel nézett minket.
- Mond csak öcsi, beszélhetünk? - engem semmibe véve kérdezte, mintha láthatatlan lennék.
Nate-re néztem, az arca megrándult eltűnt belőle a kedvesség.
- Majd később találkozunk. - motyogta és Kate után sietett.
Sóbálvánnyá váltan néztem utánuk, ez most komoly? Csak így? Vissza ültem a hintába és elmerengtem, az fix, hogy Kate-nek nem tetszett amit csináltunk, de nem kéne ilyen bunkón közölni. Jah bocs levegőnek nézni. Fintorogtam, ez milyen már? Most biztos lecseszi Nate-et. Nekem meg minek kellett vele csókolózni?! Dühös voltam magamra...Ellen tudtam volna neki állni. ,,Nem nagyon" - hallatszott megint a kis hang a fejemben. Ó te fogd be! - kiáltottam neki vissza gondolatban.